Az ígért cikkunk a szállítmányozó szektor helyes bérszámfejtéséről!

Mint ahogy ígértem vázolom azt a sok tragikus bérszámfejtési és munkaerő-gazdálkodási hibát, amelyeket tapasztalunk jelenleg a fuvarozó- és személyszállítási szektorban működő kkv-k körében.

Először is felvázolnám, hogy hol gyökerezik a probléma. Több könyveléssel és bérszámfejtéssel foglalkozó partneremtől hallom, hogy mára ez a két ágazat egy-egy teljes embert igényel, annak bonyolultsága és agyonszabályozottsága miatt. Tehát az ő meglátásuk is az, hogy külön szakembert kell könyvelésre és külön szakembert kell a bérszámfejtésre és munkaerő-gazdálkodási feladatokra tartani. A két rész annyira nagy falat egy embernek, hogy vagy egyik, vagy másik területen lehet igazán jó valaki, egyszerre mind a kettőben nem lehet profi.

A következő probléma szerintem az, hogy maguk a cégek sincsenek ezen dolgok jelentőségével tisztában, és például a munkaszerződéseiket nem szakember állítja össze, hanem az internetről letöltenek egy mintát, és maga a könyvelő sem jelzi, hogy ez nem megfelelő. Valamint sok esetben azért nem jelzi, -persze tisztelet a kivételnek- mert "szimpla" munkavállalóra vannak felkészülve, viszont az utazó munkavállalókra vonatkozó különleges előírásokat nem ismerik.

Ebből adódóan több olyan munkaszerződést láttunk, ahol a sofőr munkaideje heti 40, napi 8 órában volt meghatározva. Ezzel ellentétben a sofőr egyenlőtlen időbeosztásban dolgozó személy, aki munkaszerződés esetén 4 havi munkaidőkeretben, kollektív szerződés esetén 6 havi munkaidőkeretben dolgozik. Ezen kívül a heti 40 óra sem jó meghatározás, több okból sem. Az első, hogy az utazó munkavállaló esetében a 2002/15/EK irányelv, és az 1988. évi I. törvény azt köti ki, hogy 4 havi munkaidőkeretben a heti munkaidő nem haladhatja meg a 48 órát. A tényleges naptári hetekben pedig nem lehet több az utazó munkavállaló munkaideje 60 óránál.

Tehát ezen jogszabályok alapján már a munkaszerződés hibásan van kialakítva, na de miért is?

Az első fő ok, hogy a sofőrök munkavégzését percre pontosan meg lehet mondani, mivel azt úgynevezett menetíró készülékkel rögzítik. Ezen adatok elemzéséből azonnal kiderül, hogy ők nem napi 8 órát és nem heti 40 órát dolgoznak. Ennek értelmében egy hatósági ellenőrzés során jogosan fogja a hatóság azt közölni, hogy a napi 8 óra és a heti 40 óra feletti munkavégzést rendkívüli munkavégzésnek, túlórának minősítik, és keresik a bérelszámoláskor az erre járó, jogszabályban megalkotott pótlékokat, amelyek sajnos soha nincsenek elszámolva, mivel a bérszámfejtést végző munkatárs a szabályokkal nincs tisztában.

A következő az éjszakai munkavégzés elszámolása, és ehhez a pótlékok megállapítása, számfejtése. A "sima" munkavállalók esetében az éjszakai munkavégzés 22-06 óra között van. Ezzel ellentétben az utazó munkavállalónál az éjszakai munkavégzés a 00-04 óra közötti időszakra korlátozódik. Viszont vonatkozik rá az MT. előírása, miszerint ha ebben az időszakban a munkavégzés eléri az 1 óra időtartamot, akkor 15 % bérpótlék illeti meg a munkavállalót. Sajnos a legtöbb esetben ezt sem számolják el.

Ezen kívül sajnos a pontos bérszámfejtést még több dolog akadályozza, és gátolja. Az egyik ilyen, hogy a cégek nem a tachográf adatokból generált jelenléti ívből készítik a bérszámfejtést, hanem egy "sima" munkavállalóra szabott jelenléti ívből, amelyen a kezdés és befejezés, illetve a ledolgozott órák vannak feltüntetve. De miért gond ez?

Ha valaki látott már egy a tachográf adatokból generált jelenléti ívet, az tudja, hogy azon külön van szedve a kezdés és a zárás ideje, a vezetési idő, az egyéb munkavégzési idő, a készenléti idő, a ténylegesen a kezdés és zárás között munkával töltött idő, a szünetek, a napi pihenőidők, a heti pihenőidők és az éjszakai munkavégzés időszakai. De miért is fontos ez az utazó munkavállaló szempontjából?

Az utazó munkavállaló tényleges munkaidejét a vezetési idő, az egyéb munka és a 15 perc alatti, nem minősített szünetek összege képezi, nem pedig a kezdéstől befejezésig tartó időszak. Valamint azért fontos, mert a fent közölt idők összege nem haladhatja meg egy naptári héten a 60 órát és 4 havi munkaidőkeretben a heti 48 órát. Ha nem ilyen jelenléti ívből dolgozik a bérszámfejtő, hogy tudna a cégnek ezekről naprakész tájékoztatást adni? Jelzem, sajnos sehogy.

A munkaszerződésre visszatérve, az utazó munkavállaló esetében a 2002/15/EK irányelv, és az 1988. évi I. törvény alapján, ha éjszakai munkát végez (00-04 óra közötti időben), akkor az adott napon a munkaideje nem haladhatja meg a 10 órát. De mint korábban már közöltem, itt a 10 órát nem akként kell nézni, hogy a munkakezdés és a munka befejezése között maximum 10 óra telhet el, hanem úgy, hogy kezdés és zárás között eltelhet akár 13-15 óra is (mivel így eleget tesz a sofőr a napi pihenőidő előírásának), hanem a kezdés és befejezés között vezetéssel, egyéb munkával, és a 15 perc alatti nem minősített szünettel töltött idő összege nem lehet több, mint 10 óra. Viszont amennyiben a munkaszerződésbe vagy a kollektív szerződésbe bele van foglalva, hogy a munkaadó és a munkavállaló közös megegyezése alapján a munkavállaló ezen kedvezményéről lemond, és a fuvarfeladat csak így teljesíthető, akkor ennek a 10 órás munkaidő-maximumnak a betartása nem kötelező. De ehhez ennek a munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben benne kell lennie. A legtöbb esetben ez nincs így.

Ezen kívül a munkaszerződéseknek magukban kell foglalniuk azt a kitételt, amely szerint az EU egyes tagállamaiban a sofőrnek fizetendő minimálbért megfizetik, és az összeg mértékének is benne kell lennie. Ez sajnos tagállamonként eltér, de remélhetően a mobilitás csomag rendet tesz majd ebben a kavalkádban. Legtöbb esetben ez sincs benne a munkaszerződésekben. Ezen kívül a munkaszerződéseknek a kiküldetési irányelvnek megfelelően meg kell lennie az egyes tagországok nyelvén is, és ezen felül a sofőröknek rendelkezniük kell minimálbéres bejelentésekkel, tagországonként eltérőekkel, külön felületeken bejelentve. Emellett EU TAJ-kártyával, A1-es igazolással, szintén tagországonkénti idegennyelvre lefordítva. Valamint rendelkezniük kell a bérlapokkal magyar és tagországonkénti idegennyelvre lefordítva, és a bérlapokon országonként meg kell lennie az adott tagországra vonatkozó minimálbérek kifizetésének is.

A következő probléma a napidíj és az üzemanyag-megtakarítás elszámolása. Sok cég sajnos feltűnteti a bérlapokon a minimálbér összegét, ami valóban elég, mivel a hatályos jogszabályok alapján nem kell a sofőrnek a bérminimumot megfizetni. De ezen felül csak a napidíjak vannak feltüntetve, és az üzemanyag-megtakarítás mértéke. Sajnos az éjszakai munkavégzésre a bérpótlék és a külföldi minimálbérek összege, tagországonként lebontva már nem szerepel, rosszabb esetben azért, mert nincs is elszámolva.

A napidíjszámítással is hadilábon állnak a cégek! Vegyünk egy példát: a sofőr hétfőn 22 órakor kilép Magyarország területéről, és csak szerda reggel 6 órakor lép be újra Magyarországra. Ekkor a cégek szépen 3 napra járó, adható napidíjat számolnak el, hibásan. Általában a cégek ma már a munkavállalónak odaadják a 60 eurós napidíjat, mivel ez eddig az összegig adómentes. De miért is hibás ez a számítás?

A napidíjat úgy kell kiszámolni, hogy a kilépéstől számolva minden olyan 24 órás ciklusra (nem naptári napra), ahol a kintlét ideje eléri vagy meghaladja a 8 órát, adható a napidíj. Valamint a tört időkre is adható, de csak azokra a napokra, ahol a tört idők összege eléri a 8 órát. Ha a fenti példánál maradunk, akkor nem 3 napra, hanem csak 2 napra számolható el a 60 €-s napidíj.

Ezen kívül, amit a bérszámfejtők nem vesznek figyelembe, és sajnos a bérszámfejtő programok is küzdenek ezzel az anomáliával, hogy a sofőr munkanapja vagy munkahete átnyúlhat egyik napról vagy egyik hétről a másikra. A sofőrök heti pihenőideje nem a hétvégéhez kötött, az bármelyik napon megtartható, és nem vonatkoznak rájuk olyan előírások, mint a "sima" munkavállalókra. Ezen kívül a bérszámfejtő programok, ha csak nem erre a szektorra vannak szabva, nehezen kezelik, hogy egy sofőrnél a napi munka megkezdése és befejezése között szabályosan eltelhet 13-15 óra is. Anélkül, hogy bérpótlékot kellene elszámolni érte.

A következő buktató egy bérszámfejtőnek ezen a területen a külföldi minimálbérek elszámolása. Nem elég, hogy tagországonként az órabérek eltérnek, még abban is különböznek, hogy teljesen elszámolhatók a napidíjból, vagy bonyolult számításokkal csak egy részük. Erre megmutatom a német és az osztrák mintát.

Német minimálbér elszámolhatósága:

Amennyiben nem lehetséges (többé) meghatározni a munkavállalók ténylegesen felmerült költségeit, a Társadalombiztosítási Illeték Rendelet által meghatározott legalacsonyabb, étkezésre és szállásra fordítandó összeget le kell vonni. Kizárólag a levonás után fennmaradó összeget lehet a minimálbér részeként tekinteni.

A Társadalombiztosítási Illeték Rendelet 2. szakasza a költségekkel kapcsolatban a következő levonásokat határozza meg:

Az étkezés költségeinek figyelembevételéhez havi 236 eurót kell levonni, a napidíjak egy hónapra esedékes összegéből.

A szállásköltségek esetében ez az összeg 223 euró.

Példa:

Egy munkavállaló 10 napig végez munkát Németországban áprilisban, és kap 10*45=450 euró napidíjat erre az időszakra. Amennyiben a napidíj egyéb kiadások mellett a szállás és étkezés költségeit is hivatott fedezni, az egész hónapra 459 eurót kellene levonni a Társadalombiztosítási Illeték Rendelet értelmében. Az adott példában a 459 euró 10/30-ad részét kell levonni a 450 euróból (1/30-ad részt naponta). 459/3=153; 450-153=297.

297 euró a minimálbér része!

Osztrák minimálbér számítás:

A költségtérítések, mint pl. az élelmezési vagy napidíj, amelyeket a kiküldetés során keletkezett kiadásokra fizet a munkaadó, alapvetően nem számíthatók hozzá a fizetéshez. Itt nincs szó a kiküldött külföldi munkavállalók hátrányos megkülönböztetéséről az osztrák dolgozókkal szemben, mert az osztrák kollektív szerződésekben is szerepelnek olyan költségtérítések, amelyeket az osztrák munkaadó a fizetésen felül ad a dolgozóknak.

A külföldi jogszabályok szerint a kiküldöttnek járó, és kifizetett költségtérítések (élelmezési/napi díj) részleges beszámítása akkor fogadható el, ha ez az összeg a 26,40 eurót meghaladja. (A sofőr napi kiadásainak egy része beszámítható, amennyiben a magyar előírások szerint élelmezésre/napidíjra 26,40 eruónál több adható.)

A továbbiakban abból indulunk ki, hogy az élelmezésre kifizetett összeg egy napra, illetve 24 órára szól. A 24 órán felüli időre az Ausztriában ledolgozott és kifizetendő munkaórák után a teljes bér 1/12 része számítható hozzá a kifizetéshez. Ha Ausztriában ½ óra a kifizetendő munkaidő, akkor a fél óra feletti résznek az 1/12-ed fele, vagyis 1/24-ed rész számolható fel. Legfeljebb 12, Ausztriában teljesített és kifizetett munkaóra után az egy napra (24 órára) eső élelmezési költségek ezen a módon "fel lettek használva". Amennyiben a külföldi jogszabály szerint egy újabb 24 órás időszakra újabb élelmezési díj adható, akkor annak a beszámítását is az előbbiek szerint kell elvégezni.

Ezen kívül a bérszámfejtőnek tudnia kellene, hogy mely tagországokban kell loco és kabotázs fuvarozás esetén minimálbért fizetni, és mely tagországokban kell csak kabotázs fuvar esetében minimálbért fizetni.

A következő ilyen nehézség, hogy ezek a minimálbérek órabérben fizetendők, de sajnos a sofőröknek már annyi iratot kell vezetniük, hogy a menetlevélen nem percre pontosan, vagy sehogy sem vezetik a határátlépések idejét. Ezen kívül, ha még vezetik is, az órabér csak a vezetési időre és az egyéb munkavégzés idejére adható, tehát még a tachográfkártya adataiból is le kell ezeket az időket szűrni, és összesíteni, hogy percre pontosan megállapítható legyen a minimálbérrel fizetendő órák hossza.

Ez egy őrült manuális munka, ráadásul a bérszámfejtők, könyvelők a tachográfkártya adatokkal nem tudnak mit kezdeni, mivel kiértékelő programmal nem rendelkeznek, amivel riportokat, vagy jelenléti íveket tudnának generálni.

Ezen javítottunk mi és stratégiai partnerünk az iData Kft. amely nyomkövetéssel foglalkozik. A mi kiértékelő programunk összeköthető a nyomkövető rendszerrel, ahonnan megkapjuk a percre pontos határátlépési adatokat, és ezek után mi a tachográfadatokat szűrjük ezen időszakokra és tagországokra lebontva. Így digitálisan és félautomata módon, percek alatt megkapjuk tagországonként, hogy mennyi munkával töltött ideje van a sofőrnek, és utána már csak azt kell beállítanunk, hogy ezen határátlépések közül melyekre kell az adott tagország minimálbérét is megfizetni.

Így a bérszámfejtő egy konkrét, óra-perces bontást kap tőlünk, és ezt csak a minimálbér óradíjával kell felszoroznia, és az elszámolhatósági képlettel megállapítani, hogy mi az, ami a napidíjból elszámolható és mi az, ami nem. És ezek után az MNB középárfolyamon átszámítani és bérszámfejteni az összegeket.

Ugyanígy tudjuk szűrni a napidíjak mértékét is és az elszámolható órákat, sőt egyből a napidíj mértékével az összeget is meg tudjuk adni, így időt spórolunk a bérszámfejtőnek.

A fent közöltekből sajnos egyenes arányban következik, hogy az a könyvelő vagy bérszámfejtő, aki ezekkel a különös rendelkezésekkel nincs tisztában, soha nem fog tudni pontos és szabályos bérszámfejtést készíteni, és folyamatosan az ő feje felett és a cég feje felett lebeg majd a költségvetési csalás lehetősége, vagy a NAV és/vagy a Munkaügyi Hatóság bírságának a lehetősége. A cikkben nem tértem ki minden lehetőségre és hibára, csak a főbb hibákat és hiányosságokat vettem számba, amelyek a legsúlyosabbak.

Ezen kívánunk változtatni és ebben is segítséget nyújtani a fuvarozó- és személyszállító cégeknek. Örömmel mondhatom, hogy 2018.09. hónaptól bővítjük a Tacho Center szolgáltatásait a bérszámfejtéssel is.

De addig is, remélem cikkem segítséget nyújt a cégeknek, és természetesen ha hibát látnak már most ezen a területen, keressenek bizalommal,, és amire jelenleg hatáskörünk terjed, segítjük a munkátokat!

Hiszen már mondanom sem kell:

TACHO CENTER

"Iránytű a fuvarozásban!"

Írta: Kis-Petik Ferenc